Az értelmiségi család gyermeke gyógyszerészsegédként indult szülővárosában, majd a fővárosban gyógyszerész oklevelet szerzett. 1881-ben házitanítóskodása közben rajzolni tanult, 1884-ben pedig beiratkozott a müncheni Művészeti Akadémiára. A festészet korabeli ideáljai nem nyűgözték le, 1887-ben, mivel a német művészeti ideálok nem nyűgözték le, Párizsba utazott, ahol megismerkedett Munkácsy Mihállyal, aki segédjévé fogadta. Elmélyítette szakmai ismereteit, kicsit utánozgatta nagynevű mesterét, közben azonban éles szemmel figyelte a legújabb törekvéseket. Amikor 1892-ben Neuilly-be költözött, érdeklődése már a bontakozó francia szecesszió, a Nabis csoportosulás tevékenysége felé fordult, jelentősen átalakította alkotói szemléletét. Hazatérte után 1900-ban rendezett budapesti kiállításán jó részt a franciaországi évek termését láthatta a közönség, részben akár az új irány bemutatását. Hasonlóképpen Kaposváron, ahol házat vásárolt és letelepedett. Technikai érdeklődését az új építészeti törekvések az üvegablakok felé fordították, hogy kapcsolódhasson a társművészethez. Alapító tagja lett az impresszionistákat összefogó MIÉNK körnek. Azután újabb párizsi látogatásra szánta el magát, ám a háború kitörése után – mint ellenséget – a franciák internálták; 1915-ben tért vissza Magyarországra. 1912-ben megbízást kapott az Ernst Múzeum üvegablakaira. Festészetén mindvégig érezhetők a pointilizmus aprólékosságai, illetőleg a fauve-ok expresszív lendülete. Kézjegye azonban a dekorativitás, a szecesszió leleménye.