Apjával, aki órásmester volt Békéscsabán, fiát pedig utódjának szánta mesterségében. meg kellett küzdenie, hogy művészi pályát válasszon. 1899-ben Budapestre került és az Iparrajziskolát látogatta. Onnan öt év múlva Abonyba került Koszta József irányítása alá. Örömére szolgált, hogy egy olyan festőtől tanulhat, aki mestere a színeknek, és aki fényképek színezésével is foglalkozott – akárcsak ő – kenyérkeresetképpen. A mester azt is észrevette, hogy tanítványához jobban illenék Nagybánya légköre, úgyszólván tovább adta – egyenesen Iványi Grünwaldhoz. Maga is vallott róla, mennyire megragadta a változatos táj, mennyire beleégtek a színek egy életre. Ferenczy Károly megszavazott számára egy párizsi ösztöndíjat, ahova 1905-ben ki is utazott. Párizsban lenyűgözte Manet Balkonja és Olimpiája, nagyvonalúsága bűvölte el. Itthon Nagybánya értetlenségét tapasztalta az újításokkal szemben. Az ún. „neósokhoz” csatlakozott, velük és Iványi Grünwalddal Kecskeméten alapítottak új művésztelepet. 1906-ban újfent Párizsban volt, Leo Stein szalonjában megismerkedett Delauney-val és Braque-kal, főleg az előbbi erőteljes színvilága hatott rá. Párizsi városképei mutatják ezt a hatást. Szentendrei korszakát finom tájképek líraisága jellemzi; elegáns lezárása egy életműnek.