Mind apai, mind pedig anyai ágon igen jómódú zsidó családból származott, ahol nem okozott gondot, hogy a legjobb iskolákba járassák, a legjobb mesterektől sajátítsa el a festés művészetének szakmai ismereteit. Magyar-Mannheimer Istvántól a szénrajzot, ismerte meg először, majd Karlovszky rajziskolájában tanult tovább. Majd 1891-ben a Julian Akadémián folytatta a rajzképzést. Hazatérve Bihari Sándortól kapott festői ismereteket, majd visszatérve a párizsi akadémiára ismerkedni kezdett a plain air festészet mestereivel, elsődlegesen Bastien-Lepage munkáival, később pedig a barbizoni nagyokkal: Manet, Degas, Monet és Pisarro művészetével, hogy eltanulva újszerű felfogásukat, a maga számára hasznosíthatókat elsajátíthassa. A festészetben egyedül a rajz abszolút, a többi érzések kifejezése – vallotta. Való igaz, képei határozott szerkezetét a rajzi biztonság szavatolja: az Ima bensőségességét, a Vasárnapi látogatás magabiztos egységét, hogy csak két példát idézzünk. Tökéletes kompozíciói – Vásár Besztercebányán – tanúsítják igényességét. Számtalan kiállításon mutatta be képeit Európa legjelentősebb galériáiban: Berlinben, Münchenben, Rotterdamban és másutt, komoly gyűjtemények gazdagodtak munkáival. Itthon a Szinyei Merse Pál Társaság tagjává választotta. Végrendeletében minden vagyonát a zsidó hitközségre hagyta. 2003-ban a Zsidó Múzeum életmű-kiállítással adózott emlékének.