Itthon faipari technikumot végzett, magas szinten műveli az asztalos mesterséget. Leningrád Erdészeti Akadémiáján a faanyag kémiai-technológia szakon védte meg mérnöki diplomáját. Hazatérve nyugdíjazásáig, 1994-ig a bútoripar foglalkoztatta. Mestere részint a felsőfokú iskola volt matematikai, fizikai, kémiai tanulmányaival, részint pedig az ipar a tárgyformálás rejtelmeivel. Illetőleg kötődött a Csíky-iskolához, a Csíky Tibor kollégiumi nevelőtanára volt. Ott talált művészi eszmetársakra – valójában azonban mindig a maga normáit követte.

Egyaránt otthonosan mozog a grafika, a festészet, a szobrászat mesterségében, de a képköltemények, fotómontázsok világa sem áll tőle távol. Egy 2014-es dunaújvárosi kiállításán megcsillantotta végtelen iróniáját Kamathabverő című agyafúrt konstrukciójával, amelyet akár a történelem rehabilitációs ingájának is tekinthetünk az imperialista nagyhatalmak globalizáló bankvilágában. Másfelől pedig tekinthetjük az alkotói szabadságára kényesen ügyelő művész megnyerő intelligenciája bizonyítékának. Néhány egyéni kiállítása mellett hangsúlyos és szellemi vonzalmait jelző bemutatkozás volt a Négy kor című tárlat 2011-ben előbb Komáromban, majd Szentendrén. Továbbá a kvadriga, Fábián, Heritesz, Nagámi, Nemes 2022-es érdi jelentkezése legújabb műveikkel. Nemes fémképei, vagy nevezzük talán reliefeknek, hiszen lényeges plasztikai hatásuk van, vagy hasonló szellemiségű, de a fából következő plasztikák talán – új kifejezéssel – lírai struktúráknak jellemezhetők. Még véletlenül sem a strukturalizmus jegyében. Líraiak abban a sugárzó szeretetben, amivel anyagát megmunkálja – valóban gondosan ügyelve a hiányok „semmijére”.