Korai, szimmetrikusnak ható alakpárjai az addig őt körülvevő korlátozó rendszer lenyomatai, melyek egyfajta szubjektivitáson alapuló harmóniát kutatnak, menekülve a hamis társadalmi keretrendszerektől. A kilencvenes évekbeli sűrű szövetű, neoexpresszionista gyökerektől eredeztethető maszkszerű, rejtélyes fejsorozata az emberi jelenlét festékrétegekbe foglalt misztériuma, egy szubjektív belső létélmény konvencióktól mentes kivetülése. A szűnni nem akaró impulzusok általi stabilitás keresése egyfajta öröm és a szükségszerűség a művészetében, homogénné olvadó színrétegei között gyakran előtűnik a fehér vászon tökéletessége, de képein nem ritkák a haiku-szerű, költői gondolatok vagy akár a rögzített talált tárgyak sem. Legújabb, többnézetű festményeit koordinátapontok nélküli lebegés jellemzi, munkái egyfajta atemporális állapotot nyitnak meg, ezáltal a képtér szinte belépésre, felfedezésre sarkall. A vászon léptékét meghaladó murális térnyerésén alapuló projektjeit a legmeghatározóbban a Kunsthalle Düsseldorf kortárs kiállítóterében, a 2021-es 友達と – “tomodachi to” című csoportos kiállításra készített 10×8 méteres falfestménye példázza. A nemzetközileg elismert művész rendszeresen kiállít, munkáit többek között San Franciscóban, Velencében és Bukarestben is láthatták már.