Kmetty családjával 1901-ben költözött Kassára, ahol az érettségit követően, 1907-ben kezdett el rajzolni tanulni Halász-Hradil Elemér festőművész irányításával. Két évvel később már Budapesten élt, ahol Bálint Aladár, a Nyugat című folyóirat kritikusa felfigyelt tehetségére, és az ő ajánlásával Szablya-Frischauf Ferenc szabadiskolájába iratkozott be. Ekkor Ferenczy Károly már esti tagozaton oktatta a diákjait az Epreskertben, ahol Kmetty is gyakran megfordult. Itt ismerkedett meg és kötött szoros barátságot Nemes Lampérth Józseffel, Uitz Bélával és Diener Dénes Rudolffal.

Tanulmányait a francia fővárosban folytatta 1911-ben. Párizs Kmetty későbbi munkássága tükrében meghatározó jelentőséggel bírt. Beiratkozott a Julian Akadémiára, ahová ebben az időszakban jártak a későbbi Nyolcak csoport tagjai is. Önéletrajzában kiemeli művészi szempontjából az itt töltött néhány hónapot: “…szellemi csomagom, amit Párizsból magamban és magammal hoztam, egy életre való volt, ma sem fogyott ki. Új természet-szemléletet jelentett ez, új ábrázolási formát és módszert, a kubizmust…”

Több alkalommal járt még külföldi tanulmányúton Bécsben, illetve Párizsban, melyek során főleg a reneszánsz mesterek, valamint Cézanne és Picasso művészete volt rá nagy hatással. Hazatérte után dolgozott a Kecskeméti Művésztelepen, alapító tagja és alelnöke volt a Képzőművészek Új Társaságának (KUT). A nagybányai művésztelepen 1924 és 1932 között több ízben megfordult, ahol Perlrott Csaba Vilmossal és Gráber Margittal kötött szorosabb barátságot. Pedagógiai munkássága meghatározó jelentőségű: tanár volt Podolini Volkmann Artúr szabadiskolájában, majd 1945-ben Derkovits Gyula népi kollégiumában. Egy évvel később már a Képzőművészeti Főiskolán oktatott, és leghíresebb tanítványai között volt Kondor Béla, akivel szoros barátságot kötött. Ebben az időszakban nyaranta Szentendrén élt és dolgozott.