A Hetey Katalin és Konok Tamás házaspár nem egyszerűen házasságban, de alkotó szellemi közösségben élt és dolgozott. Hetey Katalin ugyan élete második felében főképpen plasztikával foglalkozott; a geometriai formanyelvet beszélte, természetesen más mondandóval, mint férje a festészetben. Hasonlóképpen a klasszikus konstruktivizmus építkezési elvei szerint társította térformáit, mint a mértani és színelemeket Konok a festővásznon. Ugyanakkor sajátosan egyéni művészet műveltek.
Hetey 1942-47 között végezte a Képzőművészeti Főiskolát Szőnyi István mesteri irányításával, festészetet tanult. Művelte is, ahogyan a grafikát, a plasztikát – magas fokon. A forradalom leverése után ösztöndíjat kért Olaszországba, onnan pedig átköltözött Franciaországba, Párizsban telepedett le. Ott rendezte első önálló festménykiállítását 1962-ben, amely kaliforniai ösztöndíjat hozott számárára, majd New Yorkban ismerkedett az új amerikai festészettel. 1980-tól, már francia (és magyar) állampolgárként rendszeresen hazalátogatott. Akkor már jó ideje inkább szobrászattal foglalkozott, és gyakran állítottak ki közösen – Konok Tamással. Korai, első sorban természetelvű grafikáit, illusztrációit, hasonló szemléletű festményeit 1959-ben New Yorkban is bemutatta. Plasztikai rendszere, amely egymáshoz társított geometrikus térformákból építkezik, leginkább a térhelyzetekkel, az egymásra ható erők érzékeltetésével, az árnyékok sajátos játékával utalnak a mindennapi tárgyi világra, összességükben azon elvont, önmagukon túlra utaló konstrukciók. 1964-ben az amsterdami Stedelijk Museum adott helyet kiállításának. Ezzel világossá vált: ott a helye a nemzetközi élvonalban. 1992-ben Budapesten a Vasarely Múzeumban méretes szitanyomatait állította ki. 1995-ben a Szombathelyi Képtár csinált jelentős kiállítást műveiből. Legjelentősebb hazai kiállítására a győri Városi Múzeumban került sor, majd (Konok Tamással) 2010-ben Dunaszerdahelyen mutatkozott be. 2009-ben Kossuth-díjat kapott.
