Művészi karrierje szempontjából fontos mozzanat volt, hogy tizenhét éves korában a Műcsarnok kiállította egyik festményét. Gulácsy számára ez elismerés volt, így 1900-ban az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola növendéke lett. Mesterétől, Balló Edétől ötletet merített ahhoz, hogy az akkori festői stúdiumok részét képező antik mesterek képeinek másolásával, megtalálja saját egyéni festői stílusát. Számos külföldi útja során gyakran tanulmányozta főleg az itáliai nagymesterek munkáit. Firenze-i, illetve római tartózkodása után felkereste az akkori művészeti élet fellegvárát, Párizst. Ő azonban kevésbé került az akkori művészeti forradalom különböző irányzatainak befolyása alá, sem a posztimpresszionisták, sem a fauves festészet, de a kubizmus sem keltette fel érdeklődését.

Tanulóévei alatt már kiállított a Szépművészeti Múzeumban, és rendszeres résztvevője volt a Nemzeti Szalon tárlatainak. Első önálló bemutatkozását Márffy Ödönnel közösen rendezte az Uránia Műkereskedés 1907-ben. 1911-ben Nagyváradon állította ki műveit, mely város pezsgő szellemi élete több fontos barátságot hozott, itt ismerkedett meg Ady Endrével és Juhász Gyulával. Nem véletlen, hogy egyedülálló és különleges tehetségét elsősorban a magyar irodalmi, illetve színházi élet képviselői ismerték fel legelőször. Az első világháború kitörésének híre Velencében érte, melynek következtében idegösszeomlást kapott. Innentől kezdve életének jelentős részét elmegyógyintézetben töltötte. 1918-ban részt vett Kassák Lajos MA körének aktivista kiállításán. A gyermeki mesevilág és egy pokoli ösztönvilág kifejezésére tett kísérletei egy új témakör megszületéséhez segítették, melyben az őrület vízióival küzdő festő Na’Conxypan-nak nevezett el.