Paraszti sorból indulva az önművelés, az autodidakta készülődés kínálkozott a kitörésre, mígnem a jószemű Lyka Károly felfigyelt rá és lehetővé tette számára, hogy egy évet Párizsban, a Julian Akadémián töltsön, ismerkedjék a mesterséggel és a korszellemmel. Hazatérve pedig a Képzőművészeti Főiskolán Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly vállalták további felkészülését. Az első világháborúban besorozták, de a fölkészülési gyakorlaton súlyosan megsérült, Badacsonytomajban ápolta későbbi felesége. Itt érte tulajdonképpen az a pályát meghatározó Balaton-élmény, amely mindvégre tematikát kínált művészetének. Egyszerre két eszmei hatás – az expresszionizmusé és a konstruktívizmusé – adott lökést festői formanyelve megfogalmazásához. Kissé leegyszerűsítve: az előbbitől a bátor színhangulatot, az utóbitól a képépítést, noha sosem vált par excellence expresszionista vagy konstruktivista festővé. Ugyanakkor a húszas években érdeklődéssel fordult a Gresham-csoport felé, akikkel alkalmanként ki is állított. Ebben az időszakban képei sorra díjakat nyertek jeles kiállításokon, az évtized végén már Drezdában is kiállításhoz jutott. Az expresszionizmus metafizikai érdeklődése nem maradt hatástalan eszmerendszerére, a táj szimbolikája rendre hangsúlyt kap munkáin. Az ember is a természethez való viszonyában, annak szerves részeként jelenik meg nála. Szakmai elismerésként könyvelheti el, hogy a KUT elnökévé választják 1938-ban. 1945-ben állami nagydíjat kapott, rá két évre pedig a Szabadság érdemérmet. 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el alkotói teljesítményét. Közben Velencében volt nagy kiállítása. Eredményeit újabb és újabb generációk használják fel indulásukkor; Badacsonyban múzeum tárja látogatói elé életművét.