Nem az egyetlen, de egyike a legkiválóbb fauve festőknek Magyarországon, amely attól nyerte el színvonalát és hitelét, hogy két éven át a francia mester iskoláját látogatta Párizsban, hazajőve pedig lelkes propagátora lett a modern törekvéseknek nem pusztán művészetével, de egész friss habitusával. Ez a huszonévesen megszerzett lendület kitartott szakmai tevékenységében élete végéig.
A Mintarajziskola tanítási módszerével korántsem volt elégedett, miután elutasította a szülők által a jogi pályára terelését, ezért 1902-től nyaranta a nagybányai festőtelep látogatásával igyekezett komolyabb szakmai ismereteket szerezni. Szerencséjére olyan mesterek vették pártfogásukba, mint Thorma János vagy Ferenczy Károly, akik megalapozták festői alapismereteit, úgyhogy amikor 1903-ban a párizsi Julien Akadémiára került, további fejlődésének nem volt akadálya. Abban az időben már megnyitotta híres szalonját az amerikai Gertrud Stein, Bornemissza pedig szorgalmas látogatója lett a klasszikus avantgárd erjesztő fórumának. Valószínűleg ott találkozhatott Matisse-szal, úgy kerülhetett iskolájába. A nagybányai törekvéseknek mintegy továbbfejlesztését találhatta 1908-tól Matisse-nál, illetőleg (a Stein-szalonnal együtt) fontos szakmai ismeretségeket. Hazatérve szűkösnek találta Nagybányát, Iványi Grünwald Bélával átköltözött Kecskemétre. Részt vállalt az ottani művésztelep megszervezésében. 1924-ben a KUT művészei között találjuk. 1922-ben Budapesten a Belvederében mutatta be képeit, amelyek elegánsan magukon viselték a fauve-hatást, egyúttal Matisse eleganciáját. Tíz év múlva már a Velencei Biennálén jelentkezett képeivel. Átfogó retrospektív kiállítását 1960-ban az Ernst múzeum rendezte meg.
Genthon István: Bornemissza Géza, Művészet, 1960/2.
Réti István: A nagybányai művésztelep. Kulturtrade, 1994.
Pápai Emese: Magyar vadak. Magyar Nemzeti Galéria, 2006.
