Bokor Miklós magyar származású Munkácsy-díjas képzőművész. Franciaországban élt és alkotott, ahol a 20. század egyik legkiválóbb művészeként tartják számon, munkái szerepelnek a Magyar Nemzeti Galéria és a párizsi Pompidou Központ gyűjteményében is, továbbá kiállított többek között a párizsi Musée d’Art Moderne és a lyoni Musée des Beaux Arts tereiben is.
Biológusnak készült, a környezetében zajló folyamatok hátterét szerette volna kutatni. Tehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, azonban a koncentrációs táborok megélt borzalmait követően fordult csak hivatásszerűen az alkotás felé. 1949-ben miniszteri engedéllyel főiskolai diplomát szerzett, először a vidéki magyar tájakról készített ceruzarajzaival vált ismertté. Természet iránti szeretete azonban nem múlt el nyomtalanul, az 1960-as francia letelepedését követően bejárta Európa természeti csodáit, a Les Diablerets hegyvonulatain, a Dordogne folyó partján és a svájci Lötschenthal völgyben folytatta vándorlásait a világ szépségeit keresve. A világhírű művészeiről ismert La Ruche műteremházban található alkotóterében és Floirac környékén felváltva dolgozott.
Érzékeny absztrahált festményein táj- és önreflexiókat figyelhetünk meg, melyek a látott világ képi információinak lejegyzésén túl elvezetnek egy olyan belső pszichés térhez, ahol nem csak sötét és világos, fájdalom és öröm, de a múlt és a jövő szimultán képes megjelenni. Ábrázolásai egyszerre mélyrehatóan drámaiak és légiesen könnyedek. Az átélt szenvedések rétegről rétegre épülnek bele munkáiba, miközben a befelé figyelés által rázúduló kusza érzelemhalom a természetből nyert pillanatnyi harmónia által kivilágosodik. Képein a külső táj meditatív szépsége az ember hiányának feszültségével a művész egyedi formanyelvén keresztül elevenedik meg. Színrétegei elfolyóak, azonban a gesztus által vezérelt festék útja nem véletlenszerű, szorosan a témához láncol, a sziklák és patakok metamorfózisa, a formákra és színekre bontott világ a kép terén belül lebeg. Alkotásai nem elfedik a szenvedést, hanem a villanásnyi szépséggel együtt mutatják meg azt. Múltjának oldásaként festményei egy belső valóság tükörképei, melyek nem csak adott pillanatban érvényesek, hanem a mai ember számára is.
– Cserba Júlia: Magyar képzőművészek Franciaországban (1903–2005) Vince Kiadó, Budapest, 2006.
– Yves Bonnefoy: Miklos Bokor, Château de Ratilly, 1978.
– Yves Bonnefoy: Miklos Bokor Exposition, Galerie Lambert Rouland, Paris, 1998.
– Miklos Bokor, Grands tableaux, Musée des Beaux-Arts de Caen, 2004.