Jakovits József (1909–1994) alapvetően szobrászként él a köztudatban, aki sajátos, kísérletezésre nyitott és a hazai szobrászati hagyományoktól merőben eltérő szemlélettel és szuverén szellemiségben alkotta meg életművét. A „Bátran feszített húrok” című kiállítás több mint 60 művön keresztül Jakovits rajzi világába enged bepillantást.
Az életművet végigkísérő rajzi tevékenysége nem tekinthető tipikus „szobrászrajznak”, műveinek képi világa és felfogásmódja nem plasztikáihoz készült előtanulmányok, statikai vázlatok, formaelemzések, hanem autonóm és inkább capriccio-szerű fantáziarajzok, amelyeken erotikus töltetű, az ősi kultúrák formavilágát idéző fiktív lények, olykor morbid és brutális képzelettársításoknak teret engedő kimérák, félig ember-félig állat kreálmányok jelennek meg. Sok szempontból önéletrajzi eseményekkel is kapcsolatba hozható, dekoratív és tiszta vonalvezetésű rajzi motívumvilágának fő elemei, az arc, a női és férfi princípium összefonódása, a bika és ezen szimbólumok váratlan és sokszor meghökkentő kontaminációja. Az itt kiállított rajzok és kollázsok 1953 és 1965 között, az USA-ba való kivándorlása előtt készültek, éppen abban az időszakban, amikor legjelentősebb szobrait alkotta meg. Jakovits rajzi világa az organikus, de non-figuratív formajátékoktól a szürrealista montázs metódussal megalkotott művekig terjed.
