Az életművet végigkísérő rajzi tevékenysége nem tekinthető tipikus „szobrászrajznak”, műveinek képi világa és felfogásmódja nem plasztikáihoz készült előtanulmányok, statikai vázlatok, formaelemzések, hanem autonóm és inkább capriccio-szerű fantáziarajzok, amelyeken erotikus töltetű, az ősi kultúrák formavilágát idéző fiktív lények, olykor morbid és brutális képzelettársításoknak teret engedő kimérák, félig ember-félig állat kreálmányok jelennek meg. Sok szempontból önéletrajzi eseményekkel is kapcsolatba hozható, dekoratív és tiszta vonalvezetésű rajzi motívumvilágának fő elemei, az arc, a női és férfi princípium összefonódása, a bika és ezen szimbólumok váratlan és sokszor meghökkentő kontaminációja. Az itt kiállított rajzok és kollázsok 1953 és 1965 között, az USA-ba való kivándorlása előtt készültek, éppen abban az időszakban, amikor legjelentősebb szobrait alkotta meg. Jakovits rajzi világa az organikus, de non-figuratív formajátékoktól a szürrealista montázs metódussal megalkotott művekig terjed.