Önábrázolásaival, időtlen alakjaival és átformált hétköznapi jeleneteivel a művész egyedülálló világába kapunk betekintést. Önarcképei saját útkeresésének lenyomatai, személyiségének bástyái, melyek már egészen a kezdetektől végigkísérik pályáját. 

Szerepdilemmái karakterinek sokszínűségében felfedezhetők, fesztelen és borongós alakjaiban is identitáskeresése, az önmagáról, valamint jelenéről alkotott képe tükröződik. Balerinái és cirkuszi figurái a periférián élő művészi léttel való azonosulásról árulkodnak, maszkjellegű fejei és bábui belső megéléseinek megfogalmazásai. Alkotásai vizuális naplóként önéletrajzi ihletésű elemekből építkeznek, beleértve a zsidó identitásához kötődő traumákat, társa elvesztésének feldolgozását, továbbá a művészethez és a primitivizmus gyermeki könnyedségéhez való viszonyát, groteszk alakjait, valamint a folklór sajátos érintését is.

Anna Margit elsősorban művész volt, aki Vaszary János tanítványaként, Ámos Imre alkotótársa és feleségeként, az Európai Iskola egyik alapítótagjaként egy olyan egyedi formanyelvet hozott létre, mely a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakjává tette. 

Születésének 110. évfordulója alkalmából előtte tisztelgünk.