Batthyány Gyula a 20. századi magyar festészet első felének egyik legkülönösebb és szinte egyedülálló sorsú alkotója. A magyar történelem egyik legelőkelőbb múltú főúri családjába született, dédapja az első felelős magyar kormány alkotmányos miniszterelnöke volt. Festészeti értelemben talán a korszak legkülönlegesebb alkotója, aki a manieristák kései utódjaként műveinek burjánzó, zavarba ejtő formagazdagsága mögé bújtatva bonyolult szimbolikájú és összetett jelentéstartalmakat ábrázolt művein. E dekadens életmű a világvége hangulattól átitatott századvég túlfinomult eleganciáját és feltűnően mesterkélt esztétizmusát sugározza. Párhuzamok nélküli művészetében erőteljesen jelen van a korabeli arisztokrácia sorsszerű végének érzése is.
