Pécsi illetősége már tizenhat éves korában azzal szerencséltette, hogy megismerte az európai modern mozgalmakban fontos szerepet játszó Martyn Ferenc festőművészt. Diplomát 1964-ben szerzett a Magyar Képzőművészeti főiskolán, igazi mesterének azonban továbbra is Martyn Ferencet tekintette. Általa került bele Pécs mozgalmas szellemi életébe, vált maga is annak egyik fontos erjesztőjévé pedagógia munkássága folytán. Kezdő fiatalok, mint például Pinczehelyi, Ficzek és Kismányoki összefogásával megalakította a Pécsi Műhelyt. Alkotói kapcsolatot tartott a Pesti Műhellyel. Úgyszólván a festészet és a grafika minden technikai lehetőségét kipróbálta, hasznosította művészetében.

Zománcképei mutatják legegyértelműbben geometrikus vonzalmait, melyek jelbeliségükkel nyomban megszólítanak, de tartalmilag meghatározatlanok, a művészt sokkal jobban érdekelte a művek ikonográfiai megjelenése. A geometriai formák éles körvonalaikkal, kompakt színfelületeikkel, egymásba metszéseikkel vagy rétegződésükkel hoznak létre bizonyos virtuális mozgásokat a virtuális képmélységben.

Kedvenc színei, a vörös és a kék mellett a feketének emeli ki formaadó jelentőségét a szervezett struktúrák nyilvánvalóságában. Ezek a már-már matematikai-geometriai mustrák, mondhatni permutációk akár a formaadás meditációs tábláiként is olvashatók. Pontosan ezek a gesztusok konkretizálják alapvetően elvont művészetét. Készített animációs filmeket, csinált festőprogramokat zenére. Munkáját Kossuth-díjjal ismerték el.