1962-ben az Iparművészeti Főiskola textil szakán diplomázott, kedvelt tanárai Hincz Gyula és Rákosi Zoltán voltak. Az előbbitől elleshette kifogyhatatlan formagazdagságát, az utóbbitól a festői mesterség legbiztonságosabb alapjait. A magabiztos ízlés – úgy tetszik – csabai „hozzáadott érték” – Mokos József tanárúr képzőművész köréből. A legkülönbözőbb konstruktivista hagyományok – főként orosz és magyar mestereké, Malevics, Tatlin, Kassák vagy Bálint Endre ihlették alkotói világképét. Aktív részese volt a 60-as évek Fiatal Művészek Klubjában zajló szellemi életnek, majd 1969-től a szentendrei művészeti közéletnek.

Egészen különleges érzékenységre vall, hogy kisméretű képei bensőségességükkel együtt is hordozzák grandiózus munkái dimenzióit – egységesen magas színvonalon kiegyensúlyozva egész terjedelmes életművét. Indulásától fogva rendszeres kiállító művész – korántsem csupán Szentendrén, noha jól érzi magát abban az otthonos környezetben, vagy más rangos itthoni kiállítótermekben. Egyéni kiállítások sorával jelentkezett New Yorkban, Udinében, Párizsban, Amszterdamban, Stockholmban, és szlovák identitásának megfelelően természetesen Pozsonyban. Az utóbbi évek nagyszabású kozmikus dimenziójú kompozíciói, elképzelt városképei, urbanisztikai helyzetei fantáziája szabad áramlásáról tanúskodnak, és nemkülönben a magabiztos képi metaforák iránti modern vonzalmát sejtetik.