Vaszary 1885 őszén kezdte meg festői tanulmányait Pesten a Mintarajztanodában Székely Bertalan és Keleti Gusztáv irányítása alatt, de két esztendő elmúltával a müncheni akadémia növendéke lett. A merev tradícióktól terhelt oktatás ugyan technikai téren kiváló alapokat nyújtott, nem jelentett igazi inspirációt a fiatal, formálódó művész számára. Jóval nagyobb hatást gyakorolt rá Hollósy Simon szabadiskolája, valamint Jules Bastien-Lepage rövid idő alatt szinte egész Európát, s benne a nyugaton tanuló magyar festők legjobbjait meghódító művészete.

Az indulás évei után született, szecessziós karakterű művek, majd a századfordulót követően a posztimpresszionizmus áramába sorolható képei után az 1910-es évek közepétől expresszív vonások tűntek fel Vaszary festészetében. A korábbi időszak lágyan, dallamosan hajló vonalait és puha ecsetvonásait felváltják a zaklatottabb, hevesebb gesztusok.
Döntő hatást gyakorolt művészetére 1913-ban Münchenben, majd Párizsban tett utazása: a francia főváros inspiráló művészeti élete, elsősorban Cézanne festészete. A világháború kitörését követően hadifestőként dolgozott, s a fronton tapasztaltak drámaibbá hangolták festészetét. 1917-től egyre kevesebbet dolgozott hadifestőként, idejének nagy részét tatai házába visszahúzódva töltötte, stílusának sajátos expresszivitását még hosszú évekig megőrizte.

A közönség Vaszary új stílusával 1919-es gyűjteményes tárlatán ismerkedhetett meg.
Stílusának korokon, értékrendeken és divatokon átívelő népszerűsége egy alapvető fel-ismerésből fakadt: 1925-ös Párizsi útját követően érlelődött meg Vaszaryban az a gondolat, hogy a háború után születő új kor festőjeként alkalmazkodnia kell a modern, felgyorsult élet ritmusához, a közönség tudatos és tudattalan elvárásaihoz. A kortárs francia festészet, az Ecolé de Paris felszabadult, könnyed és elegáns formanyelve stiláris változást is hozott festészetében. Képeinek könnyed, látszólag spontán alakítása és kirobbanó színei azt szolgálták, hogy művészete minél gyorsabban, minél kevesebb eszközzel, mégis minél nagyobb hatást tudjon elérni. A harmincas évek folyamán vált a festő egyik legkedvesebb témájává a virágcsendélet. Mintha saját választására is utalt volna gyakran idézett mondatával: „A szép nő legveszélyesebb riválisa a virág.” A tarka csokor tökéletes apropót teremtett arra, hogy új stílusa legvirtuózabb erényeit megcsillantsa.