Aba-Novák Vilmos kivételes alakja a modern magyar festészetnek, akinek egész pályaívén megmutatkozott kiváló művészi látásmódja és tehetsége. 1911–1912 körül készült alkotásain a plein air festészet hatása érezhető, melyeken Nagybánya szellemisége tükröződik leginkább. Az évtized második felétől képeinek hangvételét Fényes Adolf dekoratív, posztimpresszionista festészete formálta. Az 1920-as évektől a geometrikus idomokká stilizált formakincs válik meghatározóvá festészetében. A magyar újklasszicizmus tagjai közül ő kötődött legszorosabban az analitikai kísérletekkel, elvont szín- és formaproblémákkal foglalkozó kubizmushoz. Felsőbányán és az Igalon töltött időszakban a fény uralta kompozícióit és vált az alkotásainak központi motívumává. Stílusfejlődésének végpontja a freskókészítésben teljesedett ki.
Aba-Novák gyermekkorától festőnek készült, az érettségi után a budapesti Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be. Rajztanári tanulmányait 1912 őszén kezdte meg Révész Imre és Pécsi Pilch Dezső növendékként, melyet később Fényes Adolf mellett a Szolnoki művésztelepen folytatott. 1914-ben bevonult katonának, a frontról hazatérve egy éven keresztül kisegítő tanársegédként dolgozott a József Műegyetem Rajztanszékén.
1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után Patkó Károllyal és Korb Erzsébettel együtt Berény Róbert otthonába költözött, aki akkor hagyta el az országot. Berény számtalan rajzát, tanulmányát a lakásban hagyta, amelyek minden bizonnyal expresszív kompozíciók létrehozására inspirálhatták a fiatal festőket.
A Szőnyi-kör néven kanonizált közösség, melyhez Aba-Novák is „tartozott”, a korban felerősödő klasszicizáló tendenciákat követve alakította ki festészeti stílusát. Az izmusokkal szembeni csalódottság helyett a régi történelmi stílusok felé fordulás adott újabb tartalmi és formai lehetőségeket.
1922-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskola grafikai szakosztályába, ahol Olgyay Viktor grafikai műhelyének növendéke lett Szőnyi István, Nagy Imre, Varga Nándor Lajos és Patkó Károly társaságában. 1924-ben részt vett a Képzőművészek Új Társasága (KUT) első együttes csoportkiállításán az Ernst Múzeumban. 1925-ben Felsőbányán festett Kelemen Emillel, Patkó Károllyal és Bánk Ernővel.
1929-ben ösztöndíjat nyert a római Magyar Akadémiára. Tanulmányútjai során bejárta Dél-Itália és Szicília városait, mely élmények hatására életművének egyik legjelentősebb korszakát hozta létre.
Az itáliai időszakot követően Szolnok, a tiszai táj és az itt élők falusi környezete szolgáltatták alkotásainak elsődleges témáit.
1935-ben Bartók Tiborral New Yorkba utazott, ahol közös kiállításon mutatkozott be Iványi Grünwald Bélával, majd a Pittsburgh-i Carnegie Institute-ban állított ki. Hazaérkezése után a nyarat Zsögödön töltötte Nagy Imre festőművésznél.
Festményeit folyamatosan kiállították a korszakban a legjelentősebb hazai, illetve nemzetközi tárlatokon.
Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006
Molnos Péter: Aba-Novák, a barbár zseni. Budapest, 2008.
Bizzer István: Aba-Novák Vilmos [A magyar festészet mesterei] Budapest, 2009
