A magyar kubizmus egyik olyan mestere, aki, bár jól értette a Cézanne utáni festészet tér- és formaalakító szándékait, alighanem vonakodott a színgazdagság föladásától, a fények formaadó szerepétől megszabadulni. Ettől hangulatosabbak par excellence kubista képei; nemkülönben a harmincas évek eleje után készült munkái könnyedén visszaigazodnak a nagybányai festőiskola naturalistább hagyományaihoz.